Skip to Content

Elizabeth blogja

Kölesre fel!

A köles a Föld ásványanyagokban leggazdagabb gabonája . A kölesliszt gluténmentes termék , mentes a ragacsos fehérjétől, ami gluteninből és gliadinból áll.
Igen sok kovasavat tartalmaz, továbbá fluort, ként, foszfort, vasat, magnéziumot, káliumot, cinket stb. Különösen gazdag a B-vitaminok csoportjában, mint B1, B2, B6, B17, pantoténsavban és nikotinsavamidban.
A köles a maga 100 g-ra vonatkoztatott 550 mg kovasavával 6,8 mg vassal, 0-6 mg fluorral, 3 mg nátriummal, 170 mg magnéziummal e fontos ásványi anyagok bőséges tárháza. Figyelemre méltó, hogy ebben a növényben az ásványi anyagok, a nyomelemek és növényi hatóanyagok igen finom, csaknem homeopátiás formában vannak jelen, melyek pozitívan hatnak a csontok és porcok egészségének visszaállításában. Sejtjeink és egész szerveztünk egyedülálló módon csak az ilyen finom formában lévő ásványi anyagokat tudja maradéktalanul felvenni. A köles
egyszerre képes salakanyagként kiválasztani a pangó ásványi anyagokat a szervezetből és az ásványi anyag veszteséget kiegyenlíteni.

A kovasav, mint vízkötésű szilíciumdioxid különleges őszi szubsztanciát jelent minden élő szervezet számára. Orosz tudósok fedezték fel, hogy kovasav nélkül egyetlen élő anyag, egyetlen szervezet sem tudna létezni . A növényeknél a kovasav elsősorban építő és támasztó funkciót lát el. Az emberi és állati szervezetben is nélkülözhetetlen. Mésszel együtt elsősorban támasztó funkciót tölt be, a kovasav biztosítja a rugalmasságot, a mész pedig a szilárdságot.
A kovasav adja meg a kötőszövetek (csontváz, kötőhártya) szilárdságát is. A kötőszövet a szervezet legősibb szövete. A magas kovasav eredménye a friss sima bőr és az erőteljes fénylő haj. A kovasav a fluorral együtt hatva gondoskodik az egészséges fogakról és szilárd körmökről. Sok ember szenved különböző tartási hibáktól. A köles ebben is sokat segíthet, valamint a tüdő különböző betegségeiben, mint hörgőgyulladás, asztma, mert ellenállóvá teszi a szöveteket és síkossá a nyálkahártyát. Növeli a szövetek rugalmasságát és ellenálló erejét.
Az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken a szövetek kovasav tartalma. Ez a bőr ráncosodásában, a kötőszövetek gyengeségében, visszerességben, aranyérben, porckorong sérülésekben, tartási problémákban, vérellátási zavarokban, szédülésben, fáradtságban, ekcémában, fogsérülésekben, ízületi sérülésekben, ízületi
gyulladásokban, a körmök törékenységében, az értelem és az idegrendszer gyengülésében és allergiás jelenségekben nyilvánulhat meg. A kovasav különösen a B-vitamin tartalma miatt messzemenő hatást
gyakorol az idegrendszerre is.

A köles táplálkozási eredetű hiányállapotban képes javulást hozni. Csonttöréseknél rendszeresen kellene kölest fogyasztani. A gyulladásos állapotok - mint pl. a hólyaggyulladás - köles étrend mellett rendszerint gyorsabban gyógyulnak. Sajnos az emberek manapság rendkívül kevés kovasav tartalmú ételt esznek, vagy az élelem eleve
ásványi anyagokban szegény területről származik, ezért a szokásos étrend nem fedezi a szükségletet.

A titkos recept: teljes értékű barnaköles

A barnaköles nem alkalmas hántolásra, viszont sokkal magasabb a táplálkozási értéke mint a héjától megszabadított aranykölesnek. Mint köztudott, az ásványi anyagok és a nyomelemek a magok külső rétegeiben
halmozódnak fel és a hántolással a tizedére csökken ezen értékes anyagok mennyisége. Mivel a barnakölest héjastól őrlik, így minden vitális anyag az őrleményben marad. A hőkezeletlen tápanyagokat a szervezet sokkal könnyebben veszi fel mint a hőkezeltet. Nyersen fogyasztva a barnaköles is a bázisképző gabonák közé tartozik, így fogyasztásával megelőzhető az elsavasodás, az ásványi anyag veszteség és az elsalakosodás.
A barnaköles csak magas humusztartalmú talajon termelhető számottevő terméshozammal. Termesztésének alapvető feltétele a környezetkímélő talajművelés, a szükségletnek megfelelő tápanyagellátás és csak szerves trágya használata. A barnakölest még nem klónozták, nem génmanipulálták és nem hibridizálták. Ennek az egészséges művelési formának köszönhető, hogy a benne lévő B-vitaminok, pantoténsav, vas, fluor stb. megőrizték eredeti ősi formájukat.
Az őrölt barnaköles még hatékonyabb, mert a kölespelyhet előállítása során forró gőzzel kezelik és stabilizálják. Az őrölt barnaköles belekeverhető müzlibe, a legtöbb folyadékba, mint pl. frissen préselt gyümölcslébe, levesekbe, vagy joghurtba. Két teáskanál barnaköles liszt egy reszelt almával elkeverve fogyasztható kisebb előételként, a
reggeli kiegészítéseként vagy uzsonnaként.

A csontrendszer betegségek elleni bázisétele

A köles értékes ásványi anyagaival teljes értékű gyógyító nyerskoszt lehet minden csontrendszeri betegségben, különösen a kis- és nagyízületek artrózisainál és a gerincoszlopnál. A nyers köles gyógyító erejét természetesen meg kell még erősíteni további natúr élelmiszerekkel és egészséges életmóddal. Pontosan a kölesben gazdagon előforduló kovasavnak köszönhető, hogy megakadályozza az érelmeszesedést és visszaadja az elváltozott erek
rugalmasságát, javítja ezzel a vérellátást és normalizálja a magas vérnyomást. Egyúttal a kovasav megállítja az erek további meszesedését. Gotthard Schettler professzor már a nyolcvanas évek elején beszélt róla, hogy a kóros érelváltozások "valószínűleg visszafejleszthetők". Sőt, újabban már röntgenfelvételekkel is sikerült igazolni az érelmeszesedések ilyen módon való visszafejlődését. (Prof. Hans Kaffarnik - Marburgi egyetem)

A köles gyulladáscsökkentő, szabályozza a vércukorszintet és az anyagcsere-folyamatokat.
Különösen jót tesz terhes és szoptató anyáknak. Fogyasszon napi 2-3 teáskanál barna vadköles lisztet! Kb. 6 hét után csökkennek, ill. megszűnhetnek a fájdalmak, gyulladások. 1,5-2 év rendszeres fogyasztás után a porc regenerációja az izületek felületén lépésről lépésre létrejön.

Akinek van kipróbált köleses reggeli receptje fotóval, várjuk szeretettel!

 

Az „orvoslás” rövid története….

 

Az „orvoslás” rövid története….

(i.e.2000.) - Itt egy gyökér, rágd el!
(1000.) - A gyökér pogány dolog, imádkozz!
(1850.) - Az ima babonaság, itt az elixír !
(1925.) - Az elixír kuruzslás, vedd be ezt a tablettát!
(1980.) - Ez a tabletta elavult, jobb az antibiotikum!
(2006.) - Az antibiotikum nem természetes!

... tessék, itt ez a gyökér.

 

A túl sok egészségtelen étel rossz hatással lehet az intelligenciaszintre

Egészségesen táplálkozó kortársaikhoz képest valamivel alacsonyabb intelligencia-hányadossal számolhatnak későbbi életük során azok a kisgyermekek, akik túlságosan sok egészségtelen ételt fogyasztanak - figyelmeztetnek a brit szakemberek. Az intelligencia-hányados és a táplálkozási szokások közötti összefüggés már régóta vitatott kérdés, mivel számos más tényező, így a gazdasági és társadalmi körülmények is befolyásolhatják. Egy középosztálybeli család például hajlamosabb lehet (vagy legalábbis anyagilag könnyebben megengedheti magának), hogy egészségesebb fogásokat tegyen az asztalra, vagy építő jellegűen foglalkozzon a gyermekeivel, szemben a szegényebb háztartásokkal.

Ez azt gondolom csak részben igaz, mivel egy McDonalds ebéd még egy két tagú család számára is a 3000 Ft-ot erősen verdesi. Tehát az ilyen étteremben való ebédelés inkább a középosztály lehetősége.

A szakember szerint a gyorsételek negatív hatásának oka, hogy a már feldolgozott tápanyagokból hiányoznak az olyan vitaminok és más összetevők, amelyek a korai gyermekkor egy kulcsszakaszában nagyon fontos szerepet játszanak az agy fejlődésében. "A szemétkajára alapozó étrend nagyon nem kedvez az agy megfelelő fejlődésének" - figyelmeztetett a szakember. Ne felejtsük el, hogy ezek az ételek a mentális egészségre nézve felnőttkorban sem kedvezőek.

 

Forrás: MTI

Nyeli, mint kacsa a nokedlit...

...persze csak akkor, ha az a kacsa nem pánikbeteg és/vagy nem szenved semmilyen szorongásos betegségben.

Van egy gyerekkori jó barátnőm. Régen, évekkel ezelőtt mesélte, hogy vannak problémái az evéssel. Ez látszott is rajta, hiszen mindig sovány volt, de volt mikor már annyira, hogy ő is érezte, ez így nem mehet tovább. A probléma gyökere ott volt, hogy nem tudott nyelni. Egyszerűen nem ment neki az evés..

Olyan furcsának találtam én akkor ezt, nem értettem főleg kamasz fejjel, hogy mi az, hogy valaki nem tud nyelni? Mert még ha volt is étvágya, az étel lenyelése akadályokba ütközött. Hmm hmmm, hogy is van ez? Bizony nem is olyan ritka manapság ez a probléma, hiszen több emberrel találkoztam azóta, akinek ez a zavara van. Én ehhez hasonlót akkor éreztem, amikor még a depresszió idején nem volt étvágyam, nem tudtam enni és szinte undorral gyömöszöltem magamba az ételt. Úgy éreztem, van egy blokk ott fent a nyakamban, ami bezárja a kaput és ott sajna nem jut be az étel. A másik fura dolog az volt, hogy nem volt nyálam, jött a blokk és kész vége, pár falatnál többet nem tudtam magamba erőltetni, a szám kiszáradt és, ha tovább erőltettem volna, szerintem elhányom magam.

Érdekes módon működünk mi emberek, mert a pszichének véleményem szerint komoly hatása van egészségünkre.

"A nyelés passzív, általában automatikus tevékenység, melynek során befogadunk, passzív módon magunkévá teszünk valamit. Ha valakinek nyeléssel kapcsolatos nehézségei vannak, „nem képes lenyelni azt, ami vele történik” – remekül szimbolizálja a helyzetet a mondás is. Ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen helyzet, körülmény, személy, tevékenység vált ki belőled ekkora ellenérzést, és változtatni rajta. A reflux – vagyis a gyomorsav visszaáramlása a nyelőcsőbe –például azt jelentheti, hogy egy bizonyos problémán nem tetted túl magad, képtelen vagy megemészteni, és szabadulni akarsz tőle."

Nos ez a magyarázat illik arra a két személyre, akire emlékszem. Ez alatt azt értem, hogy mindkettőnek volt olyan problémája ami zavarta, bántotta, nem tudta elfogadni a helyzetét és kialakult a nyelési zavar. Tehát nem két boldog, kiegyensúlyozott emberről van szó, és nekik így mutatkozott meg a problémájuk, így került felszínre egyfajta hasonlattal, testi megnyilvánulással. Ez volt lelki sebük szinonimája.

Nos, az ilyen ember lánya vagy fia megpróbál szívószállal enni, azonban tudjuk mind, hogy szívószállal nem lehet bablevest vagy csirkecombot enni és így az eredmény előbb utóbb a súly-és tápanyagvesztés. Szerintem erre jó megoldás lehet a reggeli gyümölcsturmix.

Ha van valakinek ilyen tapasztalata vagy ötlete arra, hogy mit lehet ilyenkor tenni, mi segíthet, mi lehet a megoldás akár a végleges, akár az ételhez való jutás, szívesen várom a hozzászólását.

 

 

 

 

 

 

Agorafóbiások, pánikbetegek a Margit híd környékéről jelentkezzetek!

Kedves Csirke néven író levélíró!

 

Jó lenne, ha toborozhatnék hasonló cipőben járó embereket. Neked is könnyebb lenne, hogy nem egyedül mész - bár nem tudom van-e még olyan őrült, aki hajnalban kel csak azért, hogy üres utakon közlekedjen.

Hátha mégis akad valaki, aki vagy ír neked az emailedre, vagy ide ír és jelzi részvételi széndékát a hídon való átkelésben veled kettesben, hármasban vagy akár huszonnégyesben. Nos igen, bevallom megtárgyaltuk Gézával a dolgot.

Azt mondta: Na hát sétálok én vele a hídon! Szervezünk egy ilyen fórumtalit, sőt ha kell átmegyünk a hídon oda vissza húszszor, ez lesz a program, aztán a végén már annyira megszokják és belejönnek, hogy könyörögni fognak, hogy hagyjuk abba! Totális adaptáció lép fel.

Erre én: Oh, igen és ezt ki lehetne terjeszteni akár minden hídra, vagy több kerületbe, megyébe és a végén olyan lennél, mint Forrest Gump, aki csak ment ment előre, kocogott és idővel követői is akadtak és egyre bővültek, míg végül egy egész csoport követte és addig mentek majd ti is így, míg át nem mentek minden hídon Magyarországon és végül, amikor megunod a hídon való gyaloglást, akkor egyszer csak megállsz és szó nélkül hazamész.

Na de félretéve a viccet! Valóban szívesen fogadunk bárkit, aki retteg egyedül hídon közlekedni, vagy reggelente bkv-n utazni és a Margit híd környékén lakik, mozog, alszik, dolgozik stb.

Tehát, ha van ilyen érintett olvasó, akkor írjon vagy csirkének, aki legszívesebben egy néptelen városban közlekedne, vagy pedig ide is írhat, ha csatlakozni kíván. Csirke email címe: csirke12@freemail.hu

Agorafóbia… menni vagy nem menni, az itt a kérdés!

 

 

Nos, nem kertelek. Szép lassan magába akart szippantani. Egyre több lett a félelem, a gátoltság, az erős rohamok és kezdtem bezárkózni. Eljutottam arra a pontra, hogy meggondoltam kimozduljak-e, elinduljak-e otthonról és ha igen, akkor rendszerint szorongással teli volt az elindulás és/vagy az út java része. Volt, hogy a közértbe elmenni is kihívás volt. Az embernek mindezt ki kell állnia, úgy hogy közben pontosan tudja belül, hogy valami nem jól működik, nem ilyennek kéne lennie.

Mi okozhatta ezt?

Több minden járult hozzá. Először is az, hogy a pánikrohamok sűrűsödtek és erősek voltak. Továbbá volt bennem egy alapvető szorongás is, kedvetlenség stb. tehát az egész pszichés állapotom, megküzdési képességem leromlott állapotban volt. Bizony, aki ebben az állapotban éppen benne van, az borzasztóan érzi magát. A félelem és a bizonytalanság uralja a lelki állapotát.


Talán sokan nem tudják, de az agorafóbia nem csak arra értendő, amikor az ember nem mer egyedül kimozdulni otthonról. Arra is értik, amikor a pánikbetegségből adódóan valaki nem mer különböző járművekkel utazni: busz, metró, autó – kinek mi, mert pl. adott esetben pánikroham tör ki rajta; vagy amikor nem tud tömegben lenni, vagy sorban állni, hídon átmenni stb. Ezek a szituációk irreális félelemmel töltik el az illetőt és az előbbiekben felsorolt egy vagy több helyzetben pánikkal reagálhat. Azonban ha csak egy specifikus dolog tölti el félelemmel pl. csak a liftbe szállás és semmi más, akkor már klausztrofóbiáról van szó, de lehet állatfóbia vagy a szociális fóbia is. Ezek a fóbiák mind beszűkítik a beteg életét, erős szorongással járnak. Sok agorafóbiásnál előfordul, hogy csak kísérettel képes közlekedni, súlyos esetben pedig már azzal sem.


Nem egyszerű a helyzet, sokan beleesnek egyik vagy másik példába, de nem kell megijedni, hiszen a pánikbetegek többségénél előbb utóbb megfigyelhető a betegséggel járó elkerülő magatartás. Amint az ember jobban lesz, ezek a félelmek és tünetek egyre halványabbak lesznek.

 

Gyógyulás a pánikbetegségből, szorongásból, depresszióból alternatív módszerekkel.

Történt velem nem csak egyszer és nem csak szép napon az, hogy el kellett mennem idegorvoshoz. Az elsőre is tisztán emlékszem. Valóban nem volt egy szép nap, főleg egy depresszió kellős közepén. Mert hát sajna a pánikrohamot ez is követte. Megéltem, nem volt jó. Nem is egyszer, többször is benne voltam. Kétszer jó mélyen, nem tudtam tanulni, iskolába járni, majd később dolgozni sem. Voltam betegállományban is vagy másfél hónapot.


Szóval az első orvos látogatás alkalmával, miután meghallgatott a következőket mondta a doki: - Hát igen, ez depresszió, nem kell aggódni, fél évig szedi a gyógyszert és túl lesz rajta, minden rendben lesz. Én: - Sokan vannak az ilyen fiatalok? Erre ő: - Ó, igen, elég sokan, ne féljen, felírom a Stimulotont, ez egy újfajta gyógyszer, minden rendben lesz!

Megmondom őszintén, baromira jól esett, hogy ezeket mondta. Hogy jól leszek, hogy nem vagyok egyedül elfuserált, hogy bizony ez nem ritka, de azért hamar túl leszek rajta.


Az első hónap pocsék volt, mert jöttek dögivel a mellékhatások. Egyszer belehánytam a kádba, annyira émelyegtem fogmosás közben. Nem volt mese, a nagy nehezen legyűrt túró rudi egyes részeit felfedezni véltem a fehér porcelánon. Az állandó remegés, reszketés és idegesség pedig bizony a xanax napi többszöri bevételét vonta maga után. Nos, hát eltelt pár hónap, közben vissza kellett mennem az iskolába, nem tehettem meg, hogy a fizetős iskolát csak úgy elhalasztom, az apám szíjat hasított volna a hátamból. Kínkeservesen bejártam az órákra, iszonyú álmosság kíséretében, néha útközben végigment rajtam egy pánikroham. Jobban lettem a fél év alatt, kimozdultam otthonról, de a rohamok nem múltak, volt mikor nagyon erősek is voltak, volt mikor már az agorafóbia kapujában ücsörögtem.

Nem tudtam sosem lerakni a gyógyszert, hiába próbáltam, jöttek az elvonási tünetek, majd visszajöttek a régiek. Minduntalan, de főleg első alkalommal vártam a csodát. Bevettem a gyógyszereket és tudtam, hogy a gyógyulásnak be kell következnie, hiszen ezt mondta az orvos. De sosem voltam jól. Volt mikor jobban voltam de sosem éltem teljes életet. Tehát, amit mondtak nekem, hogy fél év és túlleszek rajta, az bizony nálam nem jött be és ezt nagyon sajnálom.

Aztán jött a második depressziós epizód. Ekkor már dolgoznom kellett volna. Úgy indítottam a munkahelyen, hogy nemsokára betegállományba kerültem. Emiatt is szörnyen éreztem magam, mit gondolhatnak ezek rólam?! Aztán szintén doki, gyógyszerek hada, rájöttek a Stimuloton erősítette nálam a rohamra való hajlamot, ja hát ez is benne van.

A második doki nem volt valami közlékeny, nekem kellett mindenre rákérdeznem. Könyörögtem, hogy mondjon valamit, mit tehetnék, hogy legyen egy pici étvágyam, mert folyamatosan fogyok, akkor mondta csak, hogy van egy B1 vitamin, amit megpróbálhatok szedni. Ezen felül azt is mondta, hogy nem kizárt, hogy így fogok maradni, de a gyógyszerek – itt is - majd segítenek, de sajnos nem tudja melyik, addig kell váltanom, amíg valamelyik be nem válik.  

Óóó, hát volt olyan, amitől azt éreztem, hogy a halálból ébredek, elég félelmetes volt. Aztán kaptam egyet, ami valamelyest valóban csökkentette a tüneteimet, de sosem voltam felszabadult, vidám, élettel teli, sokat bőgtem, jött a pánikérzés be és haza a munkahelyről nap mint nap. Aztán egy szintén nem túl szép napon kirúgtak legfőképp a válságra hivatkozva. Ekkorra már tele lett a hócipőm az ottani munkahelyi gondokkal és emiatt egyrészt örültem, másrészt pedig picit féltem, hogy mi lesz most a jól meg szokott monoton napjai helyett? Mit kezdek most az életemmel, elcseszett egészséggel és munka nélkül?

Akkoriban totálkáros voltam, jó ideje napi 12 órákat aludtam, volt olyan hétvégén, hogy délben keltem, pedig előző este 10-11 körül már lefeküdtem aludni.


Elhatároztam, hogy rendbe teszem magam. Nem is mindig tudtam, hogy mi bajom, de éreztem belülről, hogy valami nem stimmel. Szóval úgy döntöttem, ha már nincs munkám, megpróbálom a szabad időmet arra fordítani, hogy utánajárjak dolgoknak, megoldásokat keressek. Akkor már jártam terápiára a homeopatához, aki hamarosan „belövi” azt a szert, ami nagymértékben javít rajtam. Eközben elkerültem Béky László természetgyógyászhoz is, aki javasolta a Neuroptimot és még egyebet. Utánanéztem a javasolt kiegészítőknek, ekkor találtam meg a Géza-site-ot.  Olyan jó volt olvasni a tanfolyam anyagait! Úgy döntöttem, ha törik, ha szakad megcsinálom, amit ír ez az ember, mert egyszerűen nem akarok tovább szenvedni és ha nem próbálom ki, sosem tudom meg, hogy nekem bejön-e. Aztán elkezdtem csinálni a dolgokat, a gyógyszert akkor már elhagytam, csak néha, amikor rám jött az idegesség, akkor kaptam be a xanaxot.

 

Közben megint egyre szarabbul lettem, ahogy az lenni szokott korábban és elmentem a harmadik orvoshoz is. Azt mondta szedjek Frontint, attól  majd rendbe jövök, de lehet, hogy sokáig kell majd szednem a gyógyszert. Néha a Betaloc is lecsúszott abban az időben a tahykardiámra. 

Hazamentem és úgy döntöttem mehet tovább a meccs. Én ugyan nem kezdem elölről ezt a tortúrát, örülök, hogy végre minden gyógyszert elhagytam.

Aztán a homeopátiás szer szedése alatt egyre jobban lettem. Közben szép lassan lett étvágyam, majd erőm először a napi 20 perc tornára. Az étkezésem nagyon naturális volt abban az időben. Csupa-csupa tápanyag-dús falat. Sok vitamin, fehérjeital és mozgás. Egyre jobban lettem, egyre kevesebb szorongás, egyre kevesebb tahikardia, egyre kevesebb roham érzés ééééés egyre kevesebb alvás.  Végül magamhoz tértem, kinyíltam, erőre kaptam és azóta sem szedek gyógyszereket, „tiszta” vagyok már több, mint egy éve. Kábulat, tompaság és rohammentesség, hogy is van ez doktor úr? Most akkor mégsem maradok úgy?

 

A több éves szenvedés, gyógyszerezés után mégiscsak elértem valamit a saját erőmből és két ember segítségével.

Gyógyulás a pánikbetegségből, szorongásból, depresszióból alternatív módszerekkel?

Most akkor gyógyszer nélkül is meg lehet gyógyulni?

 

Az első pánikroham ... avagy itt a vég?

Emlékszem az első pánikrohamra. Ha valahogy, hát akkor így képzeltem el a halál eljövetelét. Igen, eluralkodott rajtam a halálfélelem, a pánik.

A tüneteket már minden érintett jól ismeri, de ha a rosszat lehet még fokozni, akkor ez a roham bizony az egyik leges- leges- legrosszabb volt. Pont az első. Otthon voltam és furcsa dolog tűnt fel az első rohamot megelőző pár napban. Azelőtt sosem néztem a pulzusomat, de abban az időben, vagy talán pont aznap a csuklómra tettem a kezem. Akkor már éreztem, hogy valami nem stimmel. Meglepett, hogy gyorsan ver, de nem törődtem vele. Aztán jött a gonosz meglepetés. Gomolygott felém egyre erősebben, egyre magával ragadóbban és nem tehettem ellene semmit. Mint mikor jön a vihar és a napsütésből másodpercek alatt zápor, zivatar lesz tarkítva a vészjósló fekete felhőkkel. Nem volt esélyem sem, csak  kegyetlenül eltiport.

 

 

Az a legszomorúbb az egészben, hogy nem tudtam mi, és miért történik. Azt hittem elájulok, mert a tudatom mintha nem lett volna tiszta, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Mindemellett azt éreztem, hogy meghalok és bizony már nincs sok hátra. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a húszas éveim elején meg kell halnom. De hát miért? Előtte nem volt semmi bajom, most meg már mehetek is dumcsizni a Magasságossal odafent?! Hogy lehet ez?

Fel sem készültem még erre, mi történik velem? Mikor az emeletről letántorogtam a konyhába, alig volt időm a padra feküdni, hogy össze ne essek. Tudtam, hogy valami nagy baj van, ezért kértem, hogy hívjanak mentőt. Olyan sutának és lassúnak tűntek körülöttem az emberek. Miközben zűrzavar volt bennem belül, arra is gondoltam, hogy mi a fenéért tart ez ilyen sokáig, hát nem látják, hogy épp halni készülök? A körzeti orvost felhívták, aki azt mondta állítólag a telefonba, hogy valószínűleg pánikrohamom lehet. Az meg mi a lócsöcs? Az nem azoknak szokott lenni, akik nem bírnak ki két percet a liftben és a tömegben? És különben is, én imádok repülővel utazni, mi köze ennek a pánikrohamhoz?!

Közben mértek vérnyomást és pulzust. A mentő csak nem jött. Mert nem is hívták... Ha a vérnyomásmérő beszélni tudott volna, mint egy rajzfilmben, szerintem káromkodik egyet: - Azt a rohadt...., hát mi a franc van, már mérni sem tudok? Nem kellene elemet cserélni?!

Aztán mértünk megint és megint, de bizony az érték alig változott. A vérnyomásra nem emlékszem pontosan, de olyan 160 körül lehetett, a pulzus pedig 140. Szóval a duplája a normálisnak! Nos, köszönöm voltam már jobban is. Nem tudom mennyi időt töltöttem fél kábultan a padon, de óráknak tűnt és semmi sem változott. Majd jött az ítélet és a rendelkezés: -Pánikroham, adjanak neki Betalocot!  Ok. Betaloc bevesz. Ekkor kezdett visszatérni belém a normális öntudat.

Azóta persze tudom miért volt a furcsa tudat. Olyan mértékben felment a vérnyomáson és a pulzusom, hogy az agyam nem kapott elég oxigént, így nem érzékeltem rendesen a dolgokat magam körül és folyamatosan remegtem is. Ezután le kellett feküdnöm, úgy kimerített ez az ostrom. Feküdtem és pihentem kb. 2-3 órát.

Hát így kezdődött az ismerkedés, ez volt ez első „randi”, aztán habár én nem kedveltem a rohamot, mégis időnként meglátogatott később. Akkor még nem is gondoltam, hogy ennek folytatása lesz és kialakul az a fajta gátoltság és korlátozottság, ami ezzel a betegséggel jár.

 

Tartalom átvétel