...hogy a dolgok jelenlegi állása szerint úgy néz ki, mégis csak lesz ebből a "gyógyulás nagy közönség előtt" elképzelésből valami.

A felhívásra rengetegen jelentkeztek, aztán sokan vissza is léptek (egy cseppet sem csodálkozom ezen, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy én, annak idején megtettem volna azokat a dolgokat amiket most másoktól kértem, sőt... ) de végül is heten  (hmmm... mágikus szám) vállalták, hogy lemondanak a megszokott ételekről, italokról, edzenek, hittel, akarattal, kitartóan és arcukat, nevüket felvállalva vesznek részt a programban.

Nade! Nem kell elkeseredniük azoknak, akik úgy döntöttek, hogy kimaradnak most ebből inkább.

Ugyanis egy új honlap létrejöttén munkálkodunk,ahol  FOLYTATÓDNI FOG, AZ INGYENES ÖNGYÓGYÍTÓ TANFOLYAM.                                                                              

Bizony folytatódni fog, mégpedig nem is akármilyen módon. Szakemberekkel készült videóinterjúkkal, riportokkal, étrendi ajánlásokkal, fényképes receptekkel, edzéstervekkel, valamint rengeteg hasznos információval.  Szóval, indul a mandula, gőzerővel dolgozunk rajta.                

Ja és még valami. "Orvos válaszol" rovatunk is lesz. Na. Azért ez megér egy "hoppá"-t nem? Hoppá!

...hát kérem, nincs megállás. Gyógyulásra van ítélve mindenki.

Vannak olyan emberek, akik úgy segítenek másokon, hogy építő, örömöt hozó gondolatokat ébresztenek bennük bátorságra, kitartásra ösztönözve őket.

Léleksimogatók ők, kik derűs nyugalommal hintik a remény magjait, megmutatva, hogy milyen egyszerűen szép tud lenni az élet. Színpompás, háromdimenziós mozira cserélik életünk vásznán a fekete-fehér néma filmet. Olyanra, amit örömmel, mosolyogva néz végig az ember.

Popper Péter, egy ilyen "léleksimogató-mozigépész" volt. 77 éves korában hagyott itt bennünket.

Sokfelé járt a világban, tanított Indiában, Izraelben, Amerikában, élt buddhista kolostorban, jógaközpontban is. De mindig hazajött, mivel magáénak vallotta egy római bölcs mondását: csupán égboltot cserél és nem lelket, aki áthajózik a tengeren.

A vele készült utolsó riportból idéznék most részleteket.

"-Milyen az élet?

-Hú, ez kemény kérdés! Ami először eszembe jut: bizonytalan. Az élet néha gondokat és meglepetéseket is tud hozni. Tele van bizonytalansággal, kiszámíthatatlansággal. Már döntéseinknél is rengeteg a befolyásoló tényező, képtelenek vagyunk számba venni őket. Mondjuk, Béluska halálos szerelemben elveszi feleségül Tündikét, három év múlva a válóperen meg már egymásra sem tudnak nézni. Ezt csak példának hoztam fel, mennyire bizonytalanok a döntések és a választások. A világ állandó mozgásban van. Sokan nagyon rosszul tűrik, és bizonyosságra vágynak. Lám, mennyire változó az életük, azzal telik el, hogy stabil pontot keresnek, amibe bele lehet kapaszkodni. Ezt gyakran vélik megtalálni, aztán kiderül, hogy nem így van."

"– Nincs ideális állapot?

– Én ezt annak tartom. Iszonyú unalmas lenne a teljesen stabil, megtervezhető élet. Ha volna olyan jós, akiről az a hír járja, hogy minden jóslata beteljesedik, szerintem éhen halna. Ugyanis azt senki nem akarná tudni, mikor és milyen betegségben fog felfordulni. A jóslásnak van egy játéka: vagy bejön, vagy nem. S ez a fajta bizonytalanság adja azt a kiszámíthatatlan élvezetet, amiért a legtöbb ember mégiscsak szereti, ha jósolnak neki."

"Egy régi legenda szerint Salamon király gyűrűjébe ez volt vésve: „Minden elmúlik.” Amikor szomorú volt, ránézett a feliratra, és tudta, a szomorúság el fog múlni. S amikor boldognak érezte magát, akkor is elolvasta, és azt is tudta, a boldogság sem tart örökké. A „minden elmúlik”, a „minden változik” elfogadása borzasztóan fontos eleme az életünknek. Egyetlen vallást ismerek, melynek ez a kiindulópontja, a buddhizmust."

"Egy buddhista gyakorlat arra tanít, hogy a nap végén, lefekvés előtt emlékeztető szavakban írd fel, mi az, amin felizgattad magad, mi esett rosszul, mi háborított fel. A hét végén nézd végig, s ami érzelmileg közömbös, húzd ki. Aztán egy hónap elteltével tedd meg ugyanezt. Látni fogod, mennyit izgatod magad fölöslegesen olyan dolgok miatt, amelyek nem érnek meg semmiféle izgalmat."

A teljes riportot itt olvashatjátok: http://74.125.77.132/search?q=cache:8J6s3wes9-QJ:www.szabadfold.hu/aktua...

Ragyogóan süt a nap, önfeledten csiripelnek a madarak, a tavasz illata szinte harapható a levegőben.

Minden az újászületésről szól, én mégis szomorú vagyok.Rengeteg dolgom lenne, de még ahhoz sincs erőm, hogy megmozduljak.

 Meghalt. Elment, elhagyott valaki, aki egy darabja volt a bennem élő Mindenségnek. Tudtam, hogy egyszer be fog ez következni, de azt hittem van még időnk. Tévedtem. Elment. A vásznon ott virít a felirat: "VÉGE". Fel kellene állnom és valahogy ki kellene botorkálnom a friss levegőre, de nem megy.

Üres, kiszáradt verem lett a lelkem. Keserű könnycseppek törnek utat arcom ráncain át és lassan a szívemig marják magukat.

"Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról... többek között azt is, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz." Stephen King

Csak üldögélek a szobámban és a bambán bámulom a fény porfolyosóján táncoló sok kicsi csillagot.

Valahol ott van közöttük Ő is... tudom.

...hát kérem szépen, 8-9 évvel ezelőtt még szentségtörésnek számítottak a pánikbetegség kapcsán  ilyesféle szavakat emlegetni, hogy: diéta, testedzés, tápanyagok.
 
A szakemberek, leereszkedő mosollyal veregették meg a vállamat ha szóba hoztam, hogy amióta nem eszem ezt-azt-amazt, azóta csökkentek a pánikrohamok és az erejük is sokkal kisebb lett. Azt persze már mondani sem mertem ilyenkor, hogy a szemételvonásnak köszönhetően, megszünt a naponta jelentkező migrénes fejfájásom is, valamint jókat alszom és minden reggel, rendesen Szék Elek.
 
Pánikbeteg? Szedjen gyógyszert! Diéta? Micsodaaa???  Na menjen mááár!
 
Szóval egyedül voltam ezzel a tapasztalattal, de mivel nem vagyok egy irigy ember, így tovább adtam a jó hírt. ...és miután a természet törvényeire nem tudtak hatást gyakorolni a "szakemberek", egyre többen tapasztalták meg ugyanazt amit én, egyre többen érezték jobban magukat, egyre többen szabadultak meg, Pán isten sípjának vérfagyasztó lármájától.
 
Pánikbetegség ellen diétával? Igen!!!
 
Egy igazság, három fázison megy keresztül, mire valósként elfogadják. Nem én találtam ki, hanem Schopenhauer, én csak megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy így van.  Az első fázisban az emberek kétkedve fogadják az "újszerű" állítást és mindenki csak kineveti azt, aki azzal a bizonyos  "képtelenséggel" előáll.
 
A második fázisban, elkezdik támadni a szerencsétlent az "igazságával" együtt.
 
A harmadik fázisban  viszont már mindenki számára teljesen természetessé válik az az állítás, amin addig csak nevettek és amit addig támadtak és igazságként elfogadva kezelik, az "én mindig is mondtam, hogy ez így van" kezdetű mondat kiséretében.
 
Pánikbetegség ellen diétával? Huááá! Igeeen!
 
Egy kinevetett, üldözött állítás, kezd igazsággá válni, Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás, című könyvében. A dolog szépséghibája csak az, hogy nem is olyan régen, még e jeles író is a kétkedők táborát gyarapította.