Ingyen gyógyír szomorúság ellen?

Természetesen, IGEN!  Kb. több ezer éve tudja ezt az emberiség. De most, hogy egy gyógyszerészeti egyetem által végzett tudományos kísérlet is igazolta mindezt, talán már az orvostársadalom is felfigyel erre és nem kell eltelnie röpke 2-3 évtizednek ahhoz, hogy a jóga felkerüljön a pszichiátria, terápiás módszerei közé.

Nagyjából 11 évvel ezelőtt találtam rá Dr. Weninger Antal, Az idő partján című grandiózus művére, mely tulajdonképpen a jóga magyar nyelven megjelent legteljesebb, leghitelesebb ismertetése a Mester hasznos élet és "lélekmód" tanácsaival fűszerezve.

Idézet a könyvből, amit jól látod, 1942-ben adtak ki először!!!

"Sokat hallunk és olvasunk a mai felfokozott élet "stresszeiről", túlterheltségről, állandó fáradtságról, kiborulásról, idegösszeroppanásról, sokkról stb. Nos, mindezek elkerülhetők rendszeresen folytatott meditáció révén. Mai életünk küzdelem, de harcában győzni lehet - ha meditálunk. A jóga nem az elvonulók, a remeték tudománya többé, mert az élet háborújára kitűnően felkészít; és aki ebben az életviadalban megsérül, azt meggyógyítja. S mindezt a kedély feletti hatalom megszerzése által. Megcsorbult személyiségek újjáélednek az építő jóga-meditáció segítségével."

Számomra sorsfordító volt a könyv és biztos vagyok abban, hogy mindenkinek, aki kellő határozottsággal és elszántsággal akarja megváltoztatni az életét, szintén az lehet.

Na de nézzük csak mire is jöttek rá a spanyolviaszk-kutatók a jóga légzéssel kapcsolatban.

"Ingyen gyógyír a szomorúság ellen.

Ha az ember perceken át figyeli légzését, megnyugszik. A légzés rendszeres figyelése segít az érzelmi hullámok elkerülésében, és a depresszióval szemben is hatékony.

A japán Toho Gyógyszerészeti Egyetem kísérletéről az International Journal of Psychopsysiology című lap számolt be. A kísérletben a résztvevőknek megtanították a jógából ismert hasi légzést. A hétköznapi életben sokan felületesen lélegeznek, csak a mellkasuk mozog ki- és belégzésnél. Mély légzés esetén azonban a has is domborodik, illetve kilégzésnél behorpad (de természetesen a levegő nem a bélrendszerbe kerül ilyenkor).

A japán kísérletben résztvevőknél 20 perc hasi légzésre való összpontosítás után kevesebb volt a negatív gondolatuk. Sőt, a vizsgálatok kimutatták, hogy vérükben megnőtt a hangulat-szabályozó neurotranszmitter, a szerotonin szintje, valamint magasabb volt az oxigéndús hemoglobin szintje is az agy prefrontális kérgében. Ez az agyterület a figyelemért és a magas szintű információfeldolgozásért felelős.

Egy másik, a Cognitive Therapy and Research című pszichológia szaklapban megjelent légzésvizsgálat a légzésnek a depresszióra kifejtett hatását vizsgálta. A németországi bochumi Ruhr Egyetem kutatói a kísérletbe bevont egészséges alanyokat arra kérték, hogy koncentráljanak a légzésükre, lehetőleg úgy, hogy figyelmük nem kalandozik el. A 18 perces kísérlet közben a kutatók többször is megkérdezték a résztvevőktől, sikerül-e folytonos figyelemmel követniük a légzésüket. Azok, akiknek sikerült, a kísérletet követően kevesebb negatív gondolatról, és a depresszióra jellemző tünetről számoltak be.

A német tanulmány szerzője, Jan M. Burg szerint a saját légzés tudatos megfigyelése segíthet a depresszió megelőzésében, ugyanis ilyenkor az ember eltávolodik problémáitól.

A kutatók az önnyugtatásnak ezt az egyszerű módját mindenkinek ajánlják kipróbálásra. Csak kényelmesen el kell hozzá helyezkedni, és lélegezni, ahogyan máskor is. Összpontosítsa figyelmét a belégzésre, figyelje meg hogyan emelkedik meg mellkasa és hasa, kilégzéskor pedig tudatosítsa, ahogy a hasfal a gerinc felé közelít. Figyelje meg a levegő mozgását az orrnyílásokban is. Kezdetben gyakran elkalandozik majd a figyelme, de ilyenkor mindig terelje vissza a légzésére. Már pár perc hosszú, mély légzés nyugtatólag hat, a nyugodt fellépés pedig a munkahelyi stresszes pillanatokban akár csatákat dönthet el."

Köszönjök szépen! Szájonárá! :-)

Egy isteni húsleves, két szelet rántott hús (vagy inkább három, négy), plusz has.burg. (természetesen a rántott hús  behelyettesíthető sült húsokkal és pörköltökkel is), egy raklapnyi ecetes savanyúság, egy kis sütike és egy fél liter kóla. Teljesen hétköznapi, ünnepi ebéd. Mmmm...ennyei. Ugye? Aztán jön a jóleső(?) kábultság, tunyaság, fáradtság. Vagy hívjuk inkább gyengeségnek, levertségnek, netán ZAVARTSÁGNAK? (Nekem általában a fejem is megfájdult ilyenkor kőkeményen.) Jaaa,,, hát azt a 10-20 perc mennyországot nem adják ingyen. Na miért is van ez?

Nem írnám le azt a 127.000 okot, ami az interneten fellelhető különböző orvosi és tudományos oldalakon olvasható a finomított szénhidrátok, a telített és tranzsírok, az ízfokozók, a különböző élelmiszer adalékok, a tápanyaghiány és a szervezet elsavasodásának ártalmaival kapcsolatban. Csak egy dologra szorítkoznék.

A húsok bomlása során keletkező ammóniára, ami ha nagy mennyiségben (a jó magyar szokásnak köszönhető irdatlan mennyiségű hús fogyasztás következtében) kerül be a keringésbe és a vér-agy gáton keresztül az agyba, megváltoztatja annak energiafolyamatait. Gátolja a működését, aminek következményeként zavartság, szorongás, nyugtalanság, tájékozodási képtelenség léphet fel.

Ezek meg aztán igazán nem hiányoznak nekünk. Nemde? Jönnek az ünnepek. A nagy zabálások ideje. Figyeljünk oda jóóó??? Csak módjával. (A malacból csak keveset. Inkább a salátát.:-))

Üdv, Géza

A napokban kaptam ezt a levelet. A levél írója segíteni szeretne pánikbetegséggel, depresszióval küzdő embertársain, ezért megkért, hogy tegyem közzé a levelét. Én ezt örömmel, most meg is teszem. Íme:

Kedves Olvasó!

Már egy ideje fontolgatom életem egy fordulópontját megírni, de most végre célja van, és az pedig TE!! Neked fontos lehet, és mindenkinek, aki úgy érzi, segítségre szorul. Márpedig sokan, sokszor segítségre szorulunk, de még magunknak is nehezen valljuk be, nemhogy másnak. Pedig hidd el, nem szégyen. Sőt, az életed múlhat rajta...…..

31 éves vagyok. Felnőtt nő, akinek céljai, tervei, ötletei vannak a jövőre, és a jelen lendületében meg is valósítja azokat. Hogy is jutottam el ide? Hosszú volt az út, de megérte.

Tizenéves koromban kezdtem el először érezni, hogy valami nem stimmel az életemmel, lázadtam, őrjöngtem, makacsan ellenálltam minden szülői tanácsnak, életvezetésnek. A családom nagyon szeret engem, ennek ellenére az apám alkoholista, amit a mai napig nehezen tolerálok, és van egy beteg húgom, aki soha nem élhetett velünk, mert halmozottan fogyatékos. Szóval voltak, vannak a családban feszültségek, sérelmek, amíg addig vezettek, hogy menekülőre fogtam. Nyúlcipőt húztam, és először a pasik, aztán az alkohol, majd a drogok rejtelmeiben úsztam jó néhány évig. 21 évesen tényleg elköltöztem otthonról, azzal a daccal, hogy majd én tudom, majd én megmutatom...

Megmutattam. A munkámban mindig is sikeres voltam, vagyok, úgyhogy anyagi gondjaim soha nem voltak. Vezető beosztásban dolgoztam évekig, és a folyamatos bulik, és mellette a munkahelyi stressz, szépen tette a dolgát, és észrevétlenül rombolta az egyébként is megtépázott egomat. Az akkori párommal vettünk egy lakást hitelre, és a szüleim lakását is zálogba bocsájtottuk miatta, ami nagy hiba volt. Rájöttem, mire túl késő lett volna, és kijöttem hajóra dolgozni, hogy a megemelkedett részleteket fizetni tudjuk. Persze a kapcsolatból nem lett semmi, és az én menekülésem is véget ért. Felhalmozódott bennem az addigi évek alatt összegyűjtött harag, bánat, sérelem, stressz, és a hajózás, mint tudjuk nem egy nyugdíjas állás, nos erre az I-re fel is tette a pontot. Másfél év után teljesen kimerülten, összetörten hazaküldtek táppénzre depresszióval, és pánikbetegséggel. Nem segített akkor rajtam az sem, hogy a jelenlegi páromat megismertem, és azóta is nagy szerelemben élünk együtt.

El kellett sürgősen döntenem, hogy képes leszek e továbbra is hajózni, ami egy megfeszített életvitel, és egész embert követel, vagy feladom, és folytatom a kesergést tovább otthon. Az akkori egyetlen jó tulajdonságaim közé tartozott, hogy nem adom fel, bármi legyen is, annál büszkébb vagyok. Kerestem a megfelelő teljes gyógyulást, amit a nyugati orvostudomány képtelen megoldani. Szerintük erre nincs megoldás. A pszichiáter által felírt antidepresszánstól betompultam, teljesen elködösödött a gondolkodásom, még jobban bezárkóztam. Éreztem, hogy tűréshatárom végén vagyok, és ÉN, aki szeret élni, már az öngyilkosság gondolatával is eljátszottam. Ekkor anyu kérésére elmentem egy természetgyógyászhoz, aki reikivel gyógyít. Segített, olyannyira, hogy vissza is mentem dolgozni 46 nap múlva. Az antidepit nem szedtem, hanem különböző természetes gyógynövény alapanyagú tablettákkal helyettesítettem, mint pl. Sedacur forte, hogy aludni tudjak, gyógyteák stb. Ezzel év végéig kihúztam, de nagy szenvedés volt így dolgozni, és jó párszor a roham is utolért, annak ellenére, hogy a munkatársaim, és a főnökeim sokkal toleránsabbak lettek. Decemberben hazaküldtek szabadságra egyedül a párom nélkül, és akkor egy olyan erős roham kapott el, amit már képtelen voltam egyedül kezelni, az éjszakai ügyeleten kötöttem ki, ahol is leszedáltak (nyugtatókat kaptam), és az akkorra már jócskán megemelkedett vérnyomásomra is adtak gyógyszert. Szóval szép lassan kialakultak a testi tünetek is, ami egy újabb veszélyforrás ebben a betegségben. A stressz hatására először több, mint tíz kilót fogytam, aztán egy év alatt több, mint 15 kilót híztam. Akkor már tényleg nagyon rosszul éreztem magam, mint fizikálisan, mint mentálisan.

Decemberben visszamentem még az utolsó két hétre dolgozni, de akkor már gyógyszerek nélkül nem ment. És végre akkor....elegem lett a kövérségből, a gyógyszerekből, az önsajnálatból, a sebeim nyalogatásából, és megszületett az ELHATÁROZÁS, hogy leszámolok ezekkel. Hazamentem januárban, és a két hónap alatt, míg otthon voltam gyökeresen felforgattam az életemet. Találtam egy remek természetgyógyászt, aki akupunktúrás kezelést javasolt, illetve egy teljes étrend, életmód váltást. És sikerült!!!!!!!!!

Azóta eltelt 11 hónap, és nem dohányzom, leszámoltam 16 év büdös cigijével. Elkezdtem sportolni újra, mint gyerekként. Számtalan dologba belefogtam, mint otthoni aerobik, spinning, futás, edzőterem, stb. stb. Végül megtaláltam az igazán nekem megfelelőt, a jógát, a futást, és a harcművészeteket. Sokat kell keresgélni, de nem hiábavaló.

Lefogytam 14 kilót, vékonyabb vagyok, és edzetebb, fittebb, mint valaha. Ja, és nem utolsósorban, elhagytam a gyógyszert, helyette számtalan étrend kiegészítőt, és vitamint szedek, többek között neuroptimot, minden nap. Mert ezekre a mai világban már szükség van. Az élelmiszerekben fele annyi tápanyag sincs, mint régen. Az út rögös, nehéz, és még nem ért véget, soha nem is fog..... De annyit mondhatok, mindenképpen megéri! Egy új boldogabb, kiegyensúlyozottabb, erősebb ember lett belőlem, és ez remélem az idő múlásával csak csiszolódik.

A szellemi fittségünk legalább olyan fontos, mint a testi, ezért erről se feledkezzünk meg. Visszafordultam a vallás felé, és újra rátaláltam a hitemre. Sokat olvasok, a tvt már csak hírből ismerem. A könyvek, ahogy elkezdtem keresgélni szépen sorban rám találtak, és bennük sokszor vigaszra, reményre, és motivációra leltem. Olyan kérdésekre is választ kaptam, amit sokszor meg sem tudtam fogalmazni. Ha már mindezek sem nyújtottak vigaszt, ott voltak a Barátok, a Család. Soha ne felejtsd!!! Számtalanszor elfordultam tőlük, mikor én már majdnem feladtam, ők akkor sem adták fel! Nagyon sokat köszönhetek nekik. Talán ezek a sorok azért is íródtak, mert rájöttem, hogy segíteni milyen jó, és az élet az ilyen apró dolgoktól lesz szebb. Ezért köszönet minden családtagomnak, a szerelmemnek, és barátaimnak. Nélkülük nem sikerült volna. És köszönet ennek az összefogásnak itt a neten, rengeteget olvasgattam a nehéz időkben, és nagyon sokat segített. Ezért is íródott ez a történet, hogy segítsen NEKTEK is!!!

Nem akarok senkit sem rémisztgetni. Tudom, hogy aki a pánikbetegség markában vergődik, annak elég egy mentőautó szirénája is ahhoz, hogy rosszul legyen. A cikkben szereplő tanulmány témája egyébként nem is a pánikbetegség, hanem a skizofrénia. Az, hogy a pánikbetegség ellen használt gyógyszereknek van-e esetleg ilyen jellegű mellékhatásuk, nem derül ki egyértelműen az írásból. Az viszont igen, hogy a táplálkozáson, az életvitelen, mindenképpen ajánlatos változtatni. Pánikbetegeknek és nem pánikbetegeknek egyaránt. Na és akkor még valami... bár nem tartozik szorosan a témához, ismételten és nyomatékoan felhívom a figyelmeteket arra, hogy:

A PÁNIKBETEGSÉG LEGYŐZHETŐ! Aki nem hiszi, járjon utána(m). :-)

Üdv, Géza

Szívbajt okozó pszichiátriai gyógyszerek

A pszichiátriai zavarokra használt gyógyszerek a szív- és érbetegségek szempontjából kockázati tényezők.

A pszichiátriában használt gyógyszereknél akkor jelennek meg a legjelentősebb mellékhatások, amikor a beteg először kezdi szedni azokat. A kialakuló szövődmények miatt főleg szív- és érrendszeri betegségek következtében halnak meg ezek a betegek évtizedekkel korábban, mint az átlag - derült ki egy új tanulmányból

A világ egyik legkorábbi és legtöbbet olvasott orvosi hetilapja az angol The Lancet. Neve sebészeti szikét jelent, ami nem véletlen, mert 1823-ban egy angol sebész, Thomas Wakley alapította. A hetilap rendszeresen közöl szerkesztőségi közleményeket az orvostudomány legújabb gondjairól. Most nagy feltűnést keltett, hogy egy angol és egy ausztráliai orvosnő tanulmányára hívta fel a figyelmet, melyet az Archives of General Psychiatry közölt.

Debra Foley és Katherine Morley áttekintette a világ szakirodalmát, hogy a pszichiátriai betegségekben a gyógyszeres kezelés elején milyen mellékhatások jelennek meg a leggyakrabban és ilyenkor a kezelőorvos milyen módon és mértékben igyekszik beavatkozni.

Fölhívják a figyelmet arra, hogy a skizofréniában szenvedők többsége szív-és érrendszeri betegségben hal meg, 16-25 évvel korábban, mint a környezetükben élő emberek. Az ilyen betegek közül sokkal többen fejezik be életüket szívinfarktusban, mint öngyilkosság következtében.

Ennek az a magyarázata, hogy pszichiátriai betegek esetében, amikor elkezdik az ilyenkor használatos gyógyszereket, a koszorúér-betegséggel kapcsolatos rizikófaktorok jelentősen fokozódnak. Az egyik ilyen tabletta szedése a kezelés első két hónapjában öt-hat kiló súlynövekedéshez vezet, de a nyolcadik héten cukorbetegségre jellemző laboratóriumi eltérések is megjelennek, sőt megemelkedik a vérkoleszterin szintje is.

A pszichiátriai betegség miatt alkalmazott gyógyszereknek ezek a veszélyes mellékhatásai összeadódnak a beteg általában még mindig zavart lelkiállapotából eredő életviteli gondokkal. Ezek a betegek általában egészségtelenül táplálkoznak, keveset mozognak, közülük sokan dohányoznak, tehát a szív-és érbetegségek szempontjából a nagykockázatú csoportba tartoznak.

A szerkesztőségi közlemény fölhívja a szakorvosok figyelmét, hogy a pszichiátriai zavarokra használt gyógyszerek a szív- és érbetegségek szempontjából kockázati tényezők és alkalmazásukat ilyen szempontból is mérlegelni kell. Forrás:Weborvos

.

Ha a pánikroham és az állandó szorongás már elviselhetetlen a számodra és meg akarsz szabadulni a kínzó rosszullétektől, akkor (volt erről már szó egy párszor, de biztos nem elégszer) tudomásul kell venned, hogy a koffein tartalmú italokat az első körben kell kiiktatnod az étrendedből. Nincsen "én csak egy kávét iszom", és nincsen " húúú, de nagyon megszoktam" se!

A koffein a pánikbetegség aknamunkása. Kellemes illatával, íncsiklandozó keserűségével hozzád szoktatja magát, nélkülözhetetlen "barátoddá" válik, de közben felszabadítja és harcba indítja ellened legnagyobb ellenségeidet, a pánikkeltő stresszhormonokat.

Aminek ugye mondanom sem kell, több órás szorongás vagy egy kiadós pánikroham a vége. Tehát egy pánikbeteg embernek kifejezetten ellenjavalt minden, amiben benne van.              

Ez a "koffein-mizéria" egy folyamatosan jelen levő probléma, amire időközönként muszáj felhívnom a figyelmet. Az alábbi cikk legfőképpen az energiaitalokról szól.

"A túlzott koffeinbevitel veszélyei