A depresszió

-rövid áttekintés-

Bevezető

Bár a legtöbb ember számára normális, hogy vannak az életben hullámvölgyek, vannak, akiket túlságosan is nyomasztanak az ilyen korszakok, őket nevezzük depressziósoknak.

Nagy történelmi személyek között is szép számmal találunk depressziósokat: Abraham Lincoln , Winston Churchill.

Betegséget együttesen okozzák biológiai, genetikai és környezeti tényezők. A konkrét kiváltó tényező is nagyon sokféle lehet. Ha a fő okokat nézzük, a depressziónak két formája van: endogén és exogén. Az endogén depresszió a test rendellenes működésére vezethető vissza (vitaminhiány, egyes neurotranszmitterek (szerotonin, noradrenalin) csökkent szintje vagy felborult egyensúlya stb.). Az exogén depressziót jól beazonosítható külső okok idézik elő, például személyes tragédia vagy kudarc, egy szeretett ember halála, sikertelen vizsga, szerelmi bánat, társadalmi kirekesztettség, diszkrimináció stb.). Az egyéni érzékenységtől függően, ugyanaz az ok másként nyilvánul meg, más tüneteket okoz.

A depresszió tünetei

A DSM-IV. szerint a depresszív epizód diagnosztikus kritériumai a következők:

• A: A következő tünetekből öt (vagy több) áll fenn egy kéthetes periódus alatt, és ezek a korábbi tevékenység megváltozásaként jelennek meg. Az első két tünetből legalább egy: vagy (1) depresszív hangulat, vagy a (2) érdeklődés vagy öröm elvesztése szükséges a diagnózishoz. Figyelem! Nem számítjuk a tünetek közé azokat, amelyek egyértelműen az általános egészségi állapot következményei, illetve a hangulathoz nem illő hallucinációkat és téveszméket.

1. A nap legnagyobb részében és csaknem minden nap levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló (például szomorúság vagy üresség érzése) vagy mások megfigyelései (például könnyezni látják) jelez. Figyelem! Gyerekeknél vagy serdülőknél elég az ingerült hangulat jelzése.

2. Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden vagy majdnem minden tevékenységben a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap (akár szubjektív beszámoló, akár mások megfigyelése).

3. Jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás (havonta a testsúly 5%-át elérő változás) diétázás nélkül, vagy az étvágy jelentős csökkenése/növekedése csaknem minden nap (gyermekekben a súlygyarapodás elmaradása).

4. Insomnia vagy hypersomnia csaknem minden nap.

5. Motoros agitáció vagy gátoltság csaknem minden nap (mások megfigyelése, nem elegendő csupán a nyugtalanság vagy meglassultság szubjektív érzete).

6. Fáradtság vagy anergia csaknem minden nap.

7. Értéktelenség érzete vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádlás/bűntudat, akár téveszmés fokban is, szinte minden nap (nem pusztán a beteg-lét miatti lelkiismeretfurdalás vagy bűntudat).

8. Csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség, szinte minden nap (akár szubjektív élmény, akár mások megfigyelése).

9. A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül vagy öngyilkossági kísérlet vagy konkrét öngyilkossági terv.

• B: A tünetek nem elégítik ki a bipoláris kevert epizód ismérveit.

• C: A tünetek klinikailag jelentős szenvedést, vagy a szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos működések romlását okozzák.

• D: A tünetek nem kémiai anyag (például visszaélésre alkalmas szer, gyógyszer) vagy általános egészségi állapot (például hipotireózis) közvetlen élettani hatásának tulajdoníthatóak.

• E: A tünetek nem magyarázhatók gyászreakcióként (azaz egy szeretett személy halálát követő két hónapot meghaladóan is fennállnak) vagy észrevehető funkcionális károsodást jeleznek (beteges értéktelenség-tudat, öngyilkossági gondolatok, pszichotikus tünetek vagy pszichomotoros retardáció).

A depresszió kezelése

A depresszió kezelésének hosszú hagyománya van. Régen főleg tánccal, zenével, ráolvasással, gyógynövényekkel kezelték több-kevesebb sikerrel.

A Gyógyszeres kezelés elsősorban a neurotranszmitterek felborult egyensúlyának helyrebillentésére törekszik. Az antidepresszív szereknek ma már széles skálája létezik. A klinikai gyakorlatban használatos gyógyszerek mindegyike a központi idegrendszer szerotonin-, noradrenalin- vagy dopamin-anyagcseréjét befolyásolja, többnyire fokozza. A triciklikus antidepresszánsok mind a pszichés, mind a testi tüneteket enyhítik, jelentőségük azonban egyre csökken. A MAO-bénítók csoportja megakadályozza a noradrenalin lebontását, ezért annak szintje megnő a vérben, és ez enyhíti a depressziós tüneteket. Az SSRI (szelektív szerotonin-visszavétel gátló) típusú készítmények, amelyek ma már az első választandó szereknek tekinthetők, a szerotonin aktivitására hatnak kedvezően. Az ún. SNRI típusú készítmények szelektíven gátolják a noradrenalin visszavételét. Ma már léteznek kettős hatású szerek, amelyek az antidepresszívumok külön csoportját képezik. Az ezektől eltérő hatásmechanizmusú készítmények az egyéb kategóriába sorolandók. Az új szelektív szerek már nem fokozzák az alkohol hatását, nem rontják a figyelmet és a mozgásos koordinációt, mint az autóvezetést, és a legtöbb gyógyszerrel kombinálhatók. Ha a depressziós beteg tüneteit a szorongás uralja, a kezelést szorongáscsökkentővel egészítik ki, más esetben nyugtató hatású antidepresszánst kell választani.

Az elektrokonvulzív terápia (ECT) használata visszaszorult, de még mindig jelen van a terápiás palettán. Olyan esetekben választják, amikor a veszélyeztető állapotok miatt gyors eredményre van szükség, vagy a depresszió más kezelésre nem reagál. Az ECT lényege hogy árammal ingerlik a prefrontális lebenyt.

Számos pszichoterápiás lehetőség áll a beteg rendelkezésére. A pszichodinamikus irányzat szabad asszociációs módszer segítségével tárja fel a depresszió mélyén gyökerező problémákat, célja a beteg függőségigényének folyamatos csökkentése és felvértezése a veszteségekkel és kudarcokkal szemben. A viselkedésterapeuták az örömteli élethelyzetek biztosításában segítenek, megerősítik a nem depressziós viselkedést úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a kliens lehangolt megjegyzéseit, és fejlesztik a beteg szociális készségeit. A kognitív pszichoterápia célja a beteg pozitív megnyilvánulásainak elősegítése saját magával szemben, a depresszióra jellemző az automatikus gondolatok érvénytelenítése és a negatív hozzáállás megváltoztatása. Az interperszonális pszichoterápia szerint négy olyan, az emberi kapcsolatokat érintő problémakör van, amely depresszióhoz vezethet: a gyász, a szerepek eltérő értelmezése, a szerepváltás - mint a szülés vagy a válás - és a kapcsolatokat jellemző "szociális sutaság". A terapeuta az ülések során szembesíti a beteget viselkedésének másokra gyakorolt következményeivel.

A vizsgálatok többsége arra enged következtetni, hogy a legjobb eredmény a különböző terápiás módszerek - általában a gyógyszeres kezelés, a kognitív és az interperszonális terápia - valamely kombinációjával érhető el, és ez eredményesebb, mint bármely módszer önálló alkalmazása. Amerikai vizsgálatok szerint az első négy hétben a hangulatjavító gyógyszerek tűntek a leghatékonyabbaknak, de a vizsgálat végén a pszichoterápiák - mind a kognitív, mind az interperszonális terápia - szorosan felzárkóztak. Érdemes megemlíteni, hogy a kognitív terápia bizonyult a legeredményesebbnek a visszaesés megakadályozása szempontjából.

Alternatív kezelési lehetőségek

Gyógynövények

A gyógynövényeket már évezredek óta alkalmazzák e betegség kezelésére. A legnépszerűbbek az orbáncfű, a citromfű, és alvászavarral kombinált esetben a macskagyökér és a komló. Az orbáncfű jótékony hatását klinikai kísérletek is igazolták.

Vitaminok és ásványi anyagok

A legfontosabbak a b vitaminok, de fontos a szelén, a cink, a c-vitamin és a D-vitamin is. (később ezekről részletesebben is írok)

Testmozgás

A sportolásnak bizonyítottan jótékony hatása van a hangulatra. Napi egy óra intenzív testmozgás minden ember számára kötelező.

Fényterápia

Különösen a téli depresszió esetén hatékony. Drága gépek vásárlása helyett, érdemes szoláriumba menni.

Végszó

A depressziót nem szabad félvállról venni, kezelni kell. Érdemes bevetni minden kezelési módszert. A legfontosabb a szerető-támogató család és barátok. Szükség esetén ne zárkózzunk el a gyógyszeres kezelés elől. A helyes táplálkozás és a testmozgás a gyógyszeres kezelés mellett is több, mint ajánlott.

Felhasznált irodalom:

Ronald J. Comer: A lélek betegségei

Atkinson: Pszichológia

Dr. Tringer László: A pszichiátria tankönyve

Lacus