Az alábbi interjúban egy mentálhigiénés szakemberrel, Jamnik Judittal készített interjúmat olvashatjátok. Judit nem gyógyszerrel gyógyít, hanem olyan technikákat segít megtanulni, melyek hasznosak lehetnek rövid és hosszú távon is a pánikbetegség kezelésében, a rohamok leküzdésében. Az alábbi párbeszédből az fog kiderülni, hogy melyek ezek a módszerek, technikák; mit tehet az, aki először tapasztalja a rohamot; milyen arányúak a nők és férfibetegek; illetve mit tehet az, aki gyógyszert szed és úgy érzi emiatt nem tud gyermeket vállalni.

D.E.: Legyen szíves pár mondatban bemutatkozni!

Judit: Jamnik Judit mentálhigiénés szakember, pszichodráma vezető vagyok.

A pánikbetegségről bővebben itt: http://www.jamnikjudit.hu/panikbetegseg.php

1952. május 16-án születtem Szekszárdon. Itt csak néhány hónapos koromig laktunk, mert édesapám a közeli Gemencen volt erdőmérnök, de áthelyezték Gyulára, így mi is mentünk vele, majd mire 11 lettem Budapestre költöztünk. A költözés nagy szerepet játszott életemben. Sok helyen laktam Budapesten is, és vidéken is éltem. Könnyen változtatok.

Kései gyerek vagyok. A szüleim 40 évesek voltak, amikor születtem. Egyke. Elkényeztetett.

Mindig szerettem volna testvért. Nem lett. A babáimmal sokat és sokáig – 18 éves koromig – játszottam. Már öt éves koromban azt válaszoltam arra a kérdésre, hogy mi leszel, ha nagy leszel, hogy ANYUKA.

Az lettem. Négy gyermekem van. Két fiú, két lány. Nagyon jó az áldott állapot.

Nagyszüleimet nem ismertem. Anyai részről a második világháborúban elgázosították őket. Apai nagyapám az első világháborúban meghalt, még édesapám egy éves korában.
Apai nagyanyám nem örült, hogy apám elvette anyámat, így nem ismertem őt sem.

Édesanyám tanár volt. Már ő sem él és apám is meghalt. Mindkettőjüket végigkísértem a betegség útján, egészen a halálig. Szép út volt.

Ez az út mind a részem. A különböző állomások, hullámok és hullámzások. Ez vitt még közelebb az emberek különböző problémáihoz: szociális, pedagógiai, pszichológiai megoldásaihoz.

Már gyerekkoromban kifejlett igazságérzetem volt, és mindig a gyengébb pártjára álltam. A bajba jutott emberekhez nagyon közel tudok kerülni. Kérdéseimmel, támogatásommal mindketten erősebbé válunk, és a probléma megoldódik magától.

Nincs megoldhatatlan probléma, minden mélységből van kivezető út. Csak nem mindig megy ez egyedül. Kell egy segítő kéz. Itt van, nyújtom. Fogd és fogom.

D.E.: Ön hogyan definiálná pár szóban a pánikbetegséget?

Judit: A pánikbetegség az egyénnek a társadalom (az élet) kihívásaira adott (hárító) válasza.
Egyszerűbben egy eset bemutatásával: Helga a gyerekeivel együtt, autóval indult el a Tátrába síelni. Már hosszú ideje követte az előtte lévő barátjuk autóját. Nem akart lemaradni (eltévedni). A barát ritmusában vezettek. Tehát a szabályt egyrészről a barát diktálta, másrészről a természet (élet / társadalom). Csúszós út. Meredek sziklák egyik oldalt, szakadék a másik oldalt. Hóesés. Emelkedő, lejtő, kanyarok. – és a cél előtt – nő a félelem, szapora levegővétel, kéz és lábzsibbadás, majd a nyelv sem forog, alig bír uralkodni magán, és nem tudja kimondani, hogy nem bírok továbbmenni.
Ez egy egyszeri eset. Voltak előzményei; előző életesemények, túlterhelések.

D.E.: Ön mit gondol, mely tényezők játszanak szerepet a pánikbetegség kialakulásában?

Judit: A pánikbetegség kialakulásában fontos tényező a családból hozott szemlélet; tehát a neveltetés, az óvoda- iskola- társadalom elváró hatása, a személyiség, az életmód, a negatív életesemények előfordulása. A negatív események feldolgozatlansága. Az elvárásokra, a megfelelési kényszer a felelet. A szorongó, aggodalmaskodó személyeknél valószínűbben alakul ki pánikbetegség.
A stresszel teli élet, a megélhetésért, elismerésért, szeretetért folytatott küzdelem, feszültség szintén melegágya a pánikbetegségnek.
Összefüggés található a pánikbetegség megjelenése, és az azt megelőző gyász és veszteségélmények között is.

D.E.: Mit tehet az, aki életében először tapasztalja a tüneteket? Hogyan kezelje a szituációt?

Judit: Akinek még nem volt, nem tudja, hogy milyen lesz. Amikor már tapasztalta, tudja, hogy nagyon ijesztő, de rájön, hogy veszélytelen. Az első alkalom után, fontos, hogy ne hibáztassa magát a történtekért, mert a bűntudat nem használ. Azonban fel kell készülnie arra, hogy lehet, hogy megismétlődik vele ez a rossz élmény. Tehát a tünetmentes időszakban jó, ha megtanul pár technikát. Ez nem csak a pánikroham bekövetkeztekor lehet hasznos, hanem ezektől a módszerektől élhetőbb lesz az élet. Tehát tanuljon meg relaxálni, meditálni. Járjon jógázni, masszázsra (vannak, akik nem bírják az érintést, azoknak előbb azt is érdemes megtanulni elfogadni)! Sétáljon nagyokat a levegőn és nézzen felfelé (ne lefelé lógassa a fejét). Fedezzen fel minden napban legalább 5 szép dolgot, szép élményt. Lassuljon le. Tanuljon meg nemet mondani a túlterheltség ellen. Ekkor csökkenni fog a stressz, és vele együtt elkerülhetőek a pánikrohamok. Azonban, ha mégis újból jelentkezne a roham, abban az esetben próbálja a tünetekről elterelni a figyelmét, kezdjen odafigyelni a légzésére, ne befelé figyeljen, hanem kifelé – amitől jött a pánik, attól távolodjon el gondolatban, természetesen ez nem könnyű és igényel egy kis gyakorlást.

Aki észleli a pánikbetegség első tüneteit, és még nem szed gyógyszert, érdemes előtte kipróbálnia egy nagyarányú B komplexet és egyéb alternatívákat, mint pl. megtanulni a helyes légzést, légzőgyakorlatok végzésével. Így elkerülheti a gyógyszeres kezelést, az esetleges mellékhatásokat és a leszokással járó kellemetlenségeket.

D.E.: Hova fordulhat segítségért?

Judit: Vannak pánik ambulanciák, akik kifejezetten ennek a tünetegyüttesnek a gyógyítására szakosodtak. Vannak különböző alternatív gyógyászattal foglalkozó pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, akik korszerű módszerekkel vezetik vissza a tünetmentes állapotba pácienseiket.

D.E.: Ön szerint a táplálkozásnak van-e szerepe a pszichés mentális problémák kialakulásában? Ha igen, mi módon?

Judit: A tápanyaghiányos táplálkozás okozhat lelki problémákat. Az egyoldalú táplálkozás előidéz hiánybetegségeket. Ezek a hiányok feszültséget okoznak, és a lélek sérül, kialakulnak a pszichés betegségek. Ezért is nagyon fontos a változatos, vitaminban és nyomelemekben gazdag étrend összeállítása. Nem hiányozhatnak a „C”, „B” vitaminok, a folsav, a magnézium, kalcium, cink. Sok zöldség, gyümölcs valamint hal, fehér hús, vörös hús fogyasztása, és étrend kiegészítők segítik ezek bevitelét, pótlását.

D.E.: Ön hogyan kezeli pánikbetegeit?

Judit: A pánikbetegséget főleg ún. segítő beszélgetéssel kezelem, valamint különböző alternatív terápiás módszerekkel. A terápia során alapvető a pánikroham keletkezésének megértése. A kulcsélmény feldolgozása, a relaxáció és a légzéskontroll elsajátítása és alkalmazása is a terápia része.

Az Anti-pánik óra keretében:

Légzéskontroll és a relaxáció elsajátítása egyéni terápia formájában.
Ezeken az órákon a beteg megtanulja önállóan is megszüntetni a pánikrohamokat. Ide tartoznak pl. viselkedésterápiás gyakorlatok: légző gyakorlatok, figyelem gyakorlatok, relaxációs gyakorlatok.

A relaxációs gyakorlatok segítségével a pánikbetegség hátterében meglévő folyamatos szorongásos készséget is lehet csökkenteni. Az órán elsajátított gyakorlatokat rendszeres otthoni gyakorlás is követi; ezáltal csökkennek vagy el is múlhatnak a pánik rohamok.

Úgy gondolom, hogy a betegség egyes fázisaiban a gyógyszeres kezelés is szükséges lehet, ebben az esetben pszichiáterhez irányítom a beteget. Ekkor a terápia mellett, szükséges egy feszültségoldó gyógyszer szedése. Elkezdődik a gyógyszerre „rászoktató fázis”, majd elérnek egy olyan mennyiséghez, melyet az orvos beállít és hosszabb ideig szedi a gyógyulni vágyó. Majd a gyógyszer és a terápia közös hatására javul az állapot, szűnnek a rohamok, valamint csökken a feszültség. Ekkor elkezdődik a leszoktató fázis; csökkentjük a gyógyszer napi adagját. Majd gyógyszer nélkül még néhány ún. ellenőrző ülésen stabilizálódik a jó állapot és elengedhetjük egymás kezét. Ilyen eset akkor fordul elő, amikor a kliens „későn” fordul segítségért. Amikor már annyira kínozza ez az állapot, hogy egyedül képtelen kezelni a helyzeteit, vinni a napi rutint.

D.E.: Mennyi időt szán egy páciensre és mi történik egy páciens meghallgatása alatt?

Judit: Az ismerkedésünk az ún. első interjú, 50-60 perc. Ez az állapotfelmérést szolgálja, és a megállapodást a keretekben. Meghatározzuk, hogy milyen rendszerességgel szükséges találkoznunk, és elmondom, hogy kb. mennyi ideig tart a kivezetés a jelenlegi állapotból; illetve milyen kötelezettséggel jár mindkét fél részére. Mindenki más, és más. Nincs két egyforma eset. Ezért nehéz általánosságban beszélnünk arról, hogy hányszor fogunk találkozni. Azonban az első alkalommal, ha jól megismertük az okokat, jól körvonalazható a terápia menete, és az, hogy hány alkalommal szükséges találkoznunk az állapot javulásához, a tünetmentességhez.

D.E.: Ön mit tapasztalt, valóban több a nőbeteg, mint a férfi?

Judit: Általában a nők hamarább észreveszik, hogy problémájuk van, gyorsabban felismerik, hogy elakadtak a hétköznapi dolgaik ügyintézésében, és így hamarább is vesznek igénybe szakembert segítségül. A nők kellő betegség belátással és jó együttműködési készséggel rendelkeznek. A férfiak már csak akkor jönnek, amikor nagyon muszáj – és akkor is még az ellenállást kell lebontani. Így hosszabb ideig tart az ő gyógyításuk.               

D.E.: Sokan vannak, akik életük végéig szedik a gyógyszert?

Judit: Én nem „gyógyítok” gyógyszerrel. Akik nálam maradnak, a terápiákon és az otthon végzett házi feladaton keresztül tünetmentessé válnak. Teljes életet élnek. Dolgoznak, szeretnek, élvezik az életet.
Azonban tudomásom szerint sokan szedik életük végéig az antidepresszánsokat. Sajnos ők nem igazán lesznek munkaképesek, nem igazán tudják „vinni az életüket”. Élvezni meg egyáltalán nem.

D.E.: Pályafutása során volt olyan beteg, aki azt állította teljesen meggyógyult valamely alternatív módszertől, de nem a gyógyszerektől?

Judit: Hozzám csak olyan emberek járnak, akik saját maguk erejéből az én biztatásomra, támogatásommal gyógyulnak (alternatív módszerekkel), szükség esetén fordulunk a pszichiáterhez (orvos), hogy ideiglenesen gyógyszerrel támogassa az üléseinket.

D.E.: Mit javasol azoknak a fiatal nőknek, akik gyereket szeretnének vállalni, de a gyógyszert nem tudják elhagyni?

Judit: Megtanítanám őket arra, hogy hogyan szokhatnak le a gyógyszerről.
Annak érdekében, hogy életük legszebb élményét teljességgel, félelem nélkül átélhessék. Boldog kismamák, majd édesanyák lehessenek.

Mégpedig azért, mert ez már nem is a pánik kezelésének a része, hanem egy függőség. Valószínű, hogy nem csak a gyógyszertől függ az illető, hanem attól a hittől, hogy ha nem szedi a gyógyszert, újból rosszul lesz (valószínűsítem, hogy más hitei is vannak – más függőségei is). Lehet viszont olyan is, aki fél a félelemtől, és fél attól, hogy a gyereke is pánikbeteg lesz – a gyógyszert (tudat alatt) azért szedi, mert attól ő tünet mentes, de amíg szedi a gyógyszert, nem lehet (nem szeretne) gyereket – tehát hárítja az anyává válást (fél anyának lenni).
Pedig ennél szebb dolog nincs a Földön.

Készítette: Dobrai Erzsébet