...persze csak akkor, ha az a kacsa nem pánikbeteg és/vagy nem szenved semmilyen szorongásos betegségben.

Van egy gyerekkori jó barátnőm. Régen, évekkel ezelőtt mesélte, hogy vannak problémái az evéssel. Ez látszott is rajta, hiszen mindig sovány volt, de volt mikor már annyira, hogy ő is érezte, ez így nem mehet tovább. A probléma gyökere ott volt, hogy nem tudott nyelni. Egyszerűen nem ment neki az evés..

Olyan furcsának találtam én akkor ezt, nem értettem főleg kamasz fejjel, hogy mi az, hogy valaki nem tud nyelni? Mert még ha volt is étvágya, az étel lenyelése akadályokba ütközött. Hmm hmmm, hogy is van ez? Bizony nem is olyan ritka manapság ez a probléma, hiszen több emberrel találkoztam azóta, akinek ez a zavara van. Én ehhez hasonlót akkor éreztem, amikor még a depresszió idején nem volt étvágyam, nem tudtam enni és szinte undorral gyömöszöltem magamba az ételt. Úgy éreztem, van egy blokk ott fent a nyakamban, ami bezárja a kaput és ott sajna nem jut be az étel. A másik fura dolog az volt, hogy nem volt nyálam, jött a blokk és kész vége, pár falatnál többet nem tudtam magamba erőltetni, a szám kiszáradt és, ha tovább erőltettem volna, szerintem elhányom magam.

Érdekes módon működünk mi emberek, mert a pszichének véleményem szerint komoly hatása van egészségünkre.

"A nyelés passzív, általában automatikus tevékenység, melynek során befogadunk, passzív módon magunkévá teszünk valamit. Ha valakinek nyeléssel kapcsolatos nehézségei vannak, „nem képes lenyelni azt, ami vele történik” – remekül szimbolizálja a helyzetet a mondás is. Ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen helyzet, körülmény, személy, tevékenység vált ki belőled ekkora ellenérzést, és változtatni rajta. A reflux – vagyis a gyomorsav visszaáramlása a nyelőcsőbe –például azt jelentheti, hogy egy bizonyos problémán nem tetted túl magad, képtelen vagy megemészteni, és szabadulni akarsz tőle."

Nos ez a magyarázat illik arra a két személyre, akire emlékszem. Ez alatt azt értem, hogy mindkettőnek volt olyan problémája ami zavarta, bántotta, nem tudta elfogadni a helyzetét és kialakult a nyelési zavar. Tehát nem két boldog, kiegyensúlyozott emberről van szó, és nekik így mutatkozott meg a problémájuk, így került felszínre egyfajta hasonlattal, testi megnyilvánulással. Ez volt lelki sebük szinonimája.

Nos, az ilyen ember lánya vagy fia megpróbál szívószállal enni, azonban tudjuk mind, hogy szívószállal nem lehet bablevest vagy csirkecombot enni és így az eredmény előbb utóbb a súly-és tápanyagvesztés. Szerintem erre jó megoldás lehet a reggeli gyümölcsturmix.

Ha van valakinek ilyen tapasztalata vagy ötlete arra, hogy mit lehet ilyenkor tenni, mi segíthet, mi lehet a megoldás akár a végleges, akár az ételhez való jutás, szívesen várom a hozzászólását.