Vannak olyan emberek, akik úgy segítenek másokon, hogy építő, örömöt hozó gondolatokat ébresztenek bennük bátorságra, kitartásra ösztönözve őket.

Léleksimogatók ők, kik derűs nyugalommal hintik a remény magjait, megmutatva, hogy milyen egyszerűen szép tud lenni az élet. Színpompás, háromdimenziós mozira cserélik életünk vásznán a fekete-fehér néma filmet. Olyanra, amit örömmel, mosolyogva néz végig az ember.

Popper Péter, egy ilyen "léleksimogató-mozigépész" volt. 77 éves korában hagyott itt bennünket.

Sokfelé járt a világban, tanított Indiában, Izraelben, Amerikában, élt buddhista kolostorban, jógaközpontban is. De mindig hazajött, mivel magáénak vallotta egy római bölcs mondását: csupán égboltot cserél és nem lelket, aki áthajózik a tengeren.

A vele készült utolsó riportból idéznék most részleteket.

"-Milyen az élet?

-Hú, ez kemény kérdés! Ami először eszembe jut: bizonytalan. Az élet néha gondokat és meglepetéseket is tud hozni. Tele van bizonytalansággal, kiszámíthatatlansággal. Már döntéseinknél is rengeteg a befolyásoló tényező, képtelenek vagyunk számba venni őket. Mondjuk, Béluska halálos szerelemben elveszi feleségül Tündikét, három év múlva a válóperen meg már egymásra sem tudnak nézni. Ezt csak példának hoztam fel, mennyire bizonytalanok a döntések és a választások. A világ állandó mozgásban van. Sokan nagyon rosszul tűrik, és bizonyosságra vágynak. Lám, mennyire változó az életük, azzal telik el, hogy stabil pontot keresnek, amibe bele lehet kapaszkodni. Ezt gyakran vélik megtalálni, aztán kiderül, hogy nem így van."

"– Nincs ideális állapot?

– Én ezt annak tartom. Iszonyú unalmas lenne a teljesen stabil, megtervezhető élet. Ha volna olyan jós, akiről az a hír járja, hogy minden jóslata beteljesedik, szerintem éhen halna. Ugyanis azt senki nem akarná tudni, mikor és milyen betegségben fog felfordulni. A jóslásnak van egy játéka: vagy bejön, vagy nem. S ez a fajta bizonytalanság adja azt a kiszámíthatatlan élvezetet, amiért a legtöbb ember mégiscsak szereti, ha jósolnak neki."

"Egy régi legenda szerint Salamon király gyűrűjébe ez volt vésve: „Minden elmúlik.” Amikor szomorú volt, ránézett a feliratra, és tudta, a szomorúság el fog múlni. S amikor boldognak érezte magát, akkor is elolvasta, és azt is tudta, a boldogság sem tart örökké. A „minden elmúlik”, a „minden változik” elfogadása borzasztóan fontos eleme az életünknek. Egyetlen vallást ismerek, melynek ez a kiindulópontja, a buddhizmust."

"Egy buddhista gyakorlat arra tanít, hogy a nap végén, lefekvés előtt emlékeztető szavakban írd fel, mi az, amin felizgattad magad, mi esett rosszul, mi háborított fel. A hét végén nézd végig, s ami érzelmileg közömbös, húzd ki. Aztán egy hónap elteltével tedd meg ugyanezt. Látni fogod, mennyit izgatod magad fölöslegesen olyan dolgok miatt, amelyek nem érnek meg semmiféle izgalmat."

A teljes riportot itt olvashatjátok: http://74.125.77.132/search?q=cache:8J6s3wes9-QJ:www.szabadfold.hu/aktua...