Szerző: aranykata » 2010.04.15. 23:37
Hát azért ragadtam billentyűt, hogy kérjek egy kis lökést a továbbiakban.Megvallom, mindent jól csináltam, egyetlen bűnöm, egy, egy kocka csokoládé.A diétám majdnem tökéletes.Fehérjét iszom, tönköly kenyeret eszem ,napi egy szeletet,vagy még annyit sem töménytelen zöldséget zabálok,hát rendesen táplálkozásom alapja, szépen mondva a keleti konyha,rák és egyéb bizgentyűk nélkűl, mert az nagyon drága, de halat rendszeresen eszem és minden más táplálék kieg.őt.meg a Neuroptimot.Elmondhatom, hogy pánik rohamaim nincsenek olyan nagy gugolós a sarokban, kocsonya lábakon, betömött szájjal, hogy a szomszédok ne hallják.Viszont a depresszióm az már már az egeket veri. Néha tényleg nehéz felkellni,Annyira nem érdekel semmi, hogy már megijedek, és a kisebbik fiam megnyugtatására teszek mindent ha teszek.Azt is el kell mondani hogy iszonyú stresszben ,inkább terrorban élek a nagyobbik fiam által, aki ellen nem tudok semmit tenni, mert a férjem sem partner, sem legalább megértő férj, bár szerintem ő a kulcs a dolog megszüntetésében.De nem érdekli.Tudom, hogy a kiváltó tényezőket a gyógyszer nem szünteti meg, de gondoltam,hogy mentálisan egy kicsit erősebbé tesz.De az örökös mindenapi hiábavalóság, már teljesen érzéketlenné tett, ill nem érdekel semmi,plusz a betegségeimmel is kezelésekre kéne járnom. Már az sem érdekel Mondja valaki,hogy jobb lesz, hiszen még csak két hónapja csinálom,Hogy egyszer lesz annyi erő bennem,hogy a fiamnak meg tudom mondani, hogy végre hagyjon békén.Leszázalékolt vagyok, rák, erek, máj ,és ő akkor dolgozik ha kedve tartja, uralkodik rajtam és a kisebbik fiamon, nekem jön, ha nem adok pénzt neki, amiknek nevez le sem írom.A fiam 31 éves együtt él egy lánnyal oda megy minden pénze,de enni, mosni ,fürödni, haza jár, mert ő itthon lakik. Itthon nem csinál semmit, csak szidalmaz,mindenkit, hogy semmire nem vittük, és sem lakást sem, kocsit nem vettünk neki, azért nem tudnak rendesen boldogulni.Ezért engem hibáztat,hogy naplopó vagyok, nem tettem érte semmit, és kussoljak otthonról, mert zavarom a köreit. Mindenért engem hibáztat, már remegek ha hallom, hogy ő jön haza. A férjemnek már el sem mondhatom, mert unja a panaszkodást.Néha félek,hogy feladom.aranykata
Buba