Kicsit szomorkás a hangulatom máma...

[Mónika]

Ja és itt a fehérje kihagyásról kérdeztem igaz kérdőjel nem volt de az utolsó mondatom kézenfekvő!

[Mónika]

És most néztem 3.hóban küldtem neked ezt a privát üzenetet nem tudod mért nem kaptad meg,vagy megkaptad csak megfeledkeztél rólla??

[Mónika]

Látom válasz semmi nem is tudom minke jövök ide!?

[Géza]

Kezdjük elölről Mónika! Mire is vagy kíváncsi?

[Anna0705]

Sziasztok!
Én pár hete találtam erre az oldalra.Éppen túl vagyok az öngyógyító tanfolyamon és igyekszem mindent betartani.
Évek óta pánikbeteg vagyok szedtem Cymbaltát,amitől jobban lettem,de mindig is zavart,hogy gyógyszert szedek és babát is szerettem volna így fokozatosan letettem a gyógyszert és teherbe estem.Jól voltam egészen a babám 8 hós koráig (most 11 hónapos).Újra kezdődtek a rosszullétek,ami nekem abban nyilvánult meg,hogy remegtem,ezerrel vert a szívem és úgy éreztem menten elájulok.Akkor megtaláltam ezt az oldalt,ismét jobban lettem,most pár napja viszont a már említett rosszullétek mellé párosult,hogy időnként megszédülök és foltokat látok,ez pár másodperc,de utána rettegek,hogy mi van,ha összeesek és mi lesz akkor a babámmal,hisz egész nap kettesben vagyunk itthon.Épp most is túl vagyok egy ilyen rohamon.Csak jól esett magamból kiírni.

[Géza]

Kedves Anna!

Szeretném ha tudnád, hogy mélységes-mélyen átérzem a félelmeid, azt a lélekölő bizonytalanságot és szorongást, amit az ilyen rettenetes rosszullétek okoznak. Volt bennük részem sokáig. (...és rajtam kívül még sok-sok embernek itt)
De azt is szeretném ha tudnád, hogy egyszer eljön majd az a nap, amikor ez a egész borzalom eltűnik az életedből, híre-hamva sem marad és csak egy lidérces álom homályos foltjaként fogsz emlékezni rájuk.
Szóval most nehéz, tudom, az ilyen pillanatokban megtelik az ember szíve reménytelenséggel, keserűséggel, nem látja a kiutat, a lelke egy hatalmas fájó seb.
De meríts erőt, akaratot, hitet és erőt belőlünk, azokból, akik már túl vagyunk ezen.

...és sikerülni fog. Hidd el nekem! Így lesz!

[Cleopatra]

Kedves Anna!
Tudom mit érzel, rám is akkor jöttek a rohamok amikor a fiammal kettesben voltunk és felhúztam magam, hogy mi lesz ha velem baj lesz és mi lesz vele. DE ne add fel, én eleinte abból merítettem erőt, hogy tegnap sem ölt meg, még mindig itt vagyok, ma sem fog! Így sikerült egy rohamokat egyre gyorsabban legyőznöm. Próbálkozik még a rém, de nem hagyom felerősödni:-)
KITARTÁS nemsokára újra csak emlék lesz!

[Anna0705]

Köszönöm nektek a bíztatást.Igen én is hasonló dolgokra gondolok,hogy nincs is semmi baj,csak a "képzeletem"játszik velem.Nem lehet,nem engedhetem,hogy rosszul legyek,hisz itt van a Picurkám és neki szüksége van rám.