Én egy 22 éves fiú vagyok. 2005. -ben kezdődtek a rosszulléteim, azelőtt semmi bajom nem volt : kiegyensúlyozott életet éltem, sok barátom volt, volt egy szép barátnőm, zenésznek - zeneszerző producernek készültem, továbbá vendéglátás terén is tanultam. Aztán 2005. tavaszán egyre fáradtabb lettem sokszor elaludtam a buszon ilyenek, vagy utolsó órákon (7-8. óra felé) továbbá elkezdtem szédülni főleg járműveken. Ehhez kapcsolódott az alhasi fájdalom is néha - néha. De nem foglalkoztam vele, vége lett az évnek a sulinak nyáron egyre többször fájt a hasam. Elmentünk kirándulni és az út közepén nagy hányinger tört rám nagyon nagy! Félbe is kellett hagyni a nyaralást. Alig kerültem haza a hányinger és a hasmenés stb miatt. Majd ez érdekes módon elmúlt. A nyáron többször utazgattam, volt hogy egy nap 3-4 szer is mentem busszal stb ügyeket intéztem, haverokhoz mentem, zenélni stb. Majd ismét elkezdődött a hasfájás nagyon erősen és megjelentek rajtam ilyen kiütések, amik már korábban voltak halványan, de felerősödtek most hátamra hasamra mindenhova jött, voltam bőrgyógyásznál aki azt mondta pitiriasis versicolor pigment hiány stb. Kaptam rá mindent, de semmi nem mulasztotta el. Tehát ott tartottam hogy rosszabbul lettem. Így jártam aztán Ősszel suliba mindennap hányingerrel szédüléssel, hasi görcsökkel, mondanom sem kell nem bírtam, továbbá a tanárok sem, hiába tanultam nagyon jól, akkor is azt mondták jöjjek akkor ha meggyógyultam. Nem hagytam magam magántanuló lettem, de nagy nehezen tudtam elintézni. Továbbá orvosokhoz fordultam. Akkor gyorsan elkezdtem fogyni már 1,5 hónap alatt 20 kilót lefogytam 86 Kg voltam 183 Cm hez tehát nem voltam kövér. A háziorvos kórházba küldött, ahol megvizsgáltak és gasztroenterológiára kerültem. Na hát ott aztán mindent csináltak rajtam, amire az ember nem szívesen emlékszik, de én mindenbe bele mentem, a gyógyulásért. Megállapítottak egy vastagbél gyulladást, gyomorszáj problémákat stb. Szóval elkezdtek gyógyszerekkel kezelni. Közben teltek az évek egyre rosszabbul lettem. Sokat voltam kórházban, meg nem jártam el nagyon sehová, így elmaradtak a barátok( sajnáltak, de tudjátok hogy van ez)
, a barátnőm is elhagyott, mikor hetekig kórházban voltam, vártam hogy meglátogat mindig néztem hátha jön, de nem aztán beszéltem vele telefonon, akkor is nem azt kérdezte, hogy vagyok, hanem mesélte milyen jól érezte magát volt szórakozni a barátnőivel. Terelte a szót.... Aztán kikerültem a kórházból azt volt az első beszélnem kell vele, de akkor már mondták a haverok, hogy összejött valakivel. De aztán megbeszéltem Vele. Minden igaz volt összejött valakivel, továbbá azt mondta, hogy ő így hogy nem tudok eljárkálni vele nagyon sehová így nem tud mellettem maradni, én ezt teljességgel megértettem és végülis igaza van, Ő egy erőteljes céltudatos, egészséges karrierépítő énembe szeretett bele, de aztán beteg lettem és sokat változtatott mindenen. Előtte zenéltem sokat régebben hangversenyekre jártam, kapcsolataimat építettem, saját zenéket csináltam, most meg már nem tudok buszon utazni, rosszul leszek egy teremben stb. tudjátok pánik. Így hát elhagyott a barátnőm nem tartott ki mellettem, de barátok maradtunk. Ekkor viszont még rosszabbul lettem. A gasztroenterológián leráztak, hogy nem tudnak segíteni, és elküldtek pszichiátriára, én igent mondtam, hisz mindent a gyógyulásért. Na hát akkor kezdődött két év gyógyszeres terápia mindenféle (Xanaxs, Frontin, Paretin, Coaxil, Rivotril) de semmit nem használtak, persze ezért is én voltam a hibás a doki szerint. Szóval hülyének nézve azt mondták szednem kell fél évig egy évig na még fél év akkor fog hatni van akinek egy év mire hat, szóval felírták hatosával, de semmi csak egyre rosszabbul voltam. Jártam pszichológushoz, aki azt mondta semmit nem lát rajtam azon kívül, hogy lelkileg nagyon megvisel ez az állapot ami velem van. Kiváltó okokat nem találtunk... Azt mondta ráépülős pánikbeteg vagyok ennyi, ami az alapbetegségemre épülhet rá. Ezzel sokat segített:):) Szóval azt mondtam elég és új dokit keretem fel aki egyetemi docens is egyben szóval sokat tud. Ránézésre azt mondta egyből, ahogy megvizsgált itt valami nem ok, és elküldött fül - orr gégészetre ahol kiderült neurológiai alapú meniere betegségem van. Ami szédülést hányingert okoz. Na ez már előrelépés, tudom hogy pánikbeteg is vagyok, de hátha kiváltó okokhoz közelebb kerülök, mentem tehát az úton. Neurológus magán dokihoz mentem, mert a síma lerázott "maga pánikbeteg menjen szépen haza nem hozzánk tartozik". Na de a főorvos fogadott és rájöttünk szép lassan, hogy igen ez lehet az egyik bajom. Kaptam tőle olyan gyógyszereket ami az agy keringésére hat az ívjáratokra, mert megmérték műszerekkel, hogy a jobb oldali ívjáratom rosszabb ezért egyensúlyom nem jó és ez ingerli az agyban a hányásközpontot továbbá nystagmust is megállapítottak. Tehát elkezdtem ilyen gyógyszert szedni. Kezdtem egyből jobban lenni, de a pánik az maradt ezért felírt nekem egy SSRI gyógyszert is hogy együtt kezelje a két bajt. Szóval jobban lettem, de nem múltak el csak csökkentek a tüneteim pár hétre aztán felerősödtek. Ekkor rájött a doki, hogy a kiütés ek felerősödése jelzés lehet, azt mondta az egyik gyógyszer amit szedek az ívjáratokra a stugeron az mellékesen kicsi hisztamin csökkentő is. Ezért lehettem jobban és ezért múltak a kiütések, de ahogy felerősödtek úgy lettem megint rosszabbul. Ekkor felírt a gyógyszereim mellé egy erős allergia ellenes szert, ami hisztamin csökkentő. Nem rég óta szedem de megint jobban vagyok. Megyek vissza majd a dokihoz. Eddig azt mondta, hogy hisztamin intolarenciám van ami miatt az élelmiszerekre, pl paradicsom, élesztő stb magas hisztamin szintem lett folyamatosan, ez az évek alatt vastagbélgyulladást, refluxot csinált, majd megtámadta az egyensúlyközpontot is ami a központi idegrendszerhez kapcsolódva pánikbetegséget csinált, és mivel a hisztamin és a szerotoninrendszer közel áll egymáshoz, továbbá a szerotonin fontos előállítási részei a bélrendszerben található(triptofán lebontások egyéb vitaminok aminosavak lebontása, ezért ez egy kör, ami így zárult be, ennyi panasszal, majd kiderül, mindenesetre én, majd megosztom veletek amit megtudok folyamatosan. Hátha segíteni tudok valakinek. Lelkileg én is teljesen kész vagyok: padló ahogy mondani szokták, magányos vagyok nincs barátnőm már évek óta, mert nem igen járkálok el sehová. Örülök, hogy ide találtam erre a fórumra közösségre.Sok jó dolog van itt leírva,amik erőt adnak, továbbá új gondolkodás felé visznek, hogy még jobban tudjak küzdeni. Nekem is fontos az egészséges táplálkozás, a sport stb. Szeretnék ismerkedni Veletek/Önökkel, beszélgetni ki hogyan - mikor - miért lett pánikbeteg, illetve hogy gyógyult meg. Ha valakinek van kérdése írjon nekem levelet szívesen válaszolok. Továbbá szívesen barátkoznék sorstársakkal, jó lenne beszélgetni akár MSN-en. Sziasztok. Email címem: panikbetegseg@freemail.hu
